Vegytisztító – Humbug vagy csoda?

Vegytisztító a köbön

Fogadjunk, hogy nem tudod, mit is takar pontosan a vegytisztítás? Egyáltalán nem szégyen, ha most kerülnek helyére a dolgok, hiszen a legkevésbé sem létszükséglet az, hogy a hétköznapi ember tudja, hogy a vegytisztítás alapja a kőolaj oldószer. Micsoda? Kőolaj? Méghozzá víz helyett. Persze a technológiák, trükkök, praktikák variálnak. Manapság már a perklóretilén a legnépszerűbb – ami igazából szénhidrogén származék -, de előfordul még a triklór-etilén, a benzol és a formaldehid is. Ahogy a nevükből is sejteni lehet, ezekkel nem fogunk otthon nekiállni mosni. Egytől-egyik mérgező vegyszerekről van szó, amelyek valamilyen csodás módon (kémia) képesek az igazán makacs foltokat az igazán kényes anyagokból kiszedni. A perklóretilén szerencsékre nem gyúlékony és rendkívül hatásos. Ha valaki azt mondta „percre”, akkor erről a vegyszerről beszél. Hol felkerül, hol lekerül a rákkeltő anyagok listájáról, ezért a legtöbb modern vegytisztító már ennél biztonságosabb száraz tisztítószereket használ. Például szilikon-oldatot, amely ártalmatlan az egészségre, szagtalan és nagyon kíméletes. De a biológiailag módosított alkohol is szeretett módszer a zsíros és vizes alapú szennyeződések eltávolítására. Ráadásul a ruha ráncokra való hajlamát is csökkenti. Tehát korai lenne még leírni a vegytisztításban rejlő potenciált csak azért, mert ijesztően hangzanak a felhasznált vegyszerek. A vegytisztítókban ügyelnek az előírások betartására, nekünk pedig annyi a dolgunk, hogy a becsomagolt ruhákat jó alaposan szellőztessük ki. Mert bizony vannak olyan költemények, anyagok, amelyek igénylik ezt a fajta módszert. Vagy ez, vagy az egyszeri használat. Nem nagyon hagynak választási lehetőséget. Vannak trükkök persze arra, hogy a ruháinkat minél kevesebb ilyen száraz mosásnak tegyük ki, például, ha nem izzadunk bele az ingbe, nem esszük le a ruhánkat, vagy rendszeresen kikeféljük és vasaljuk az öltönyünket. Vagy egyszerűen nem veszünk olyan ruhákat, amelyek otthon nem tisztíthatók. De mindig akad egy olyan darab, amely elcsábít majd minket. Mindenkinek kell legalább egy öltöny vagy elegáns ruha. Vagy ott van a nagy napon viselt menyasszonyi trüll. Végül elkerülhetetlen a vegytisztító. A kérdés az, melyiket válaszuk, hogy mindenkinek jó legyen?

Vegytisztító – régen se volt!

Ó dehogynem! A mosás, tágabb értelemben a vegytisztító, egyidős az emberiséggel. Az ókori emberek is szerették a tiszta, illatos textileket. A rómaiak például arra vetemedtek, hogy lúgban mostak. Pompeiben pedig komplett mosoda működött, ahol még a simítást is vállalták. Az emberiség hihetetlenül leleményes volt ezen a téren is. Még az UV fénnyel való fehérítést is ismerték, igaz, kicsit máshogy: szabad levegőn, bokrokra teregetve szárították a fehér ruhákat a tűző napon. Ugye megvan, hogy azok a textilek, amelyeket folyamatosan, tartósan ér a napfény, kifakulnak? Tehát messze nem a szappan volt az egyetlen, amelyet bevetettek a textíliák tisztántartásához. A II. világháború pedig olyan áttörést hozott a piacon, amely gyakorlatilag eltüntette a szappant a mosószerek közül. Ha szigorúan vesszük, akkor otthon is vegyileg tisztítunk, csak kisebb üzemben. Ettől függetlenül ne keverjük a két jelenséget egymással. Maradjunk az otthoni mosás és vegytisztítás elkülönítése mellett. Már csak azért is, mert szigorúan véve a vegytisztítás víz nélkül, esetleg minimális mennyiségű víz hozzáadásával történik, otthonunkban pedig a mosógép az egyik legnagyobb víznyelő.

Vegytisztító – na de mit?

Szerencsére a hétköznapokon viselt ruháink csak egy kis hányadának van szüksége ilyen speciális kezelésre. Vannak viszont olyan anyagok – mint a muszlin, selyem, velúr, puha bőr vagy a gyapjú – amelyeket a mosógépes mosás egyszerűen megvisel. Olyannyira, hogy gyakorlatilag tönkreteszi a ruhaneműt. A bonyolult szövésű anyagokat is érdemes hozzáértő kezekre bízni. A szőtt, hímzett, gyöngyözött, filterezett ruhadarabok is veszélyben vannak a mosógépünkben. Ne erőltessük, ami nem megy! Öltözékünk meg fogja hálálni!

Aduász a vegytisztító, ha rágó ragadt a (hajunkba) ruhánkba. Gyertyaviasz csöpögött rá, zsíros lett vagy toll a tömő anyaga. Minden textilben, amit vásárolunk bele van varrva egy kis cetli, ahol ellenőrizhetjük, hogy mire van szüksége.

Vegytisztító -úri mulattság

Ezt is meg kell, hogy cáfoljam. Abban a korban élünk, ahol abszolút megfizethető a vegytisztítás, sőt, a fentebb felsorolt esetekben szükséges. Nézzünk konkrét példát: vettünk egy szőnyeget X ezer forintért, de már sok éve és nagyon-nagyon koszos. Azóta felmentek az árak. A szőnyegek sokkal többe kerülnek. A vegytisztítás viszont meg sem közelíti egy új szőnyeg árát! Küldjük csak el a tisztítóba! Elégedettek leszünk az eredménnyel.